Akik sportoltak valaha, azok egészen pontosan fogják érteni a következő sorokat. Amikor fiatalon tíz évig szertornáztam, majd öt évig fociztam, akkor nagyon kemény napirend szerint éltem. Reggel iskola, minden délután négyórás edzés, utána vacsora otthon és egy óra tanulás este, de olykor bizony két óra, és irány az ágy. Ezt csináltam évekig. 

A feszített napirend ellenére óriási biztonságban éreztem magam, mert tudtam a napi rutint, nem ért meglepetés. Ha elvégeztem az edzést, akkor az különlegesen jó érzéssel töltött el. Otthon anyu kikészítette a liter tejet a poharammal. A cipőlevétel után az első teendőm volt, hogy megigyam a tejet. Imádtam. Hűtő hidegen ittam meg, sosem felejtem el. Anyu mindig odakészítette mellé a kedvenc poharamat, melyen az 1982-es labdarúgó VB kabalafigurája mosolygott rám. A jó kis zacskós tej. Az egy litert kb. 3 perc alatt ittam meg. Aztán bementem a szobámba, ledőltem az ágyra és teljesen ellazultam egy fél órára. 

Mielőtt azt gondolnátok, hogy elment az eszem és hogy jön ez ide, abban biztosak lehettek, hogy nem véletlenül írtam le. Talán valaki már össze is kapcsolta a munkánkkal.

Ebben az üzletágban két különösen fontos dologra kell felkészülni és folyamatosan kell „edzeni” benne. Az egyik az időpont egyeztetés, a másik a tárgyalás. Erről már beszéltünk. De! Hányszor csinálunk valami egészen mást, és becsapjuk magunkat más munkákkal. 

A sportolói mentalitás az üzleti életben is óriási biztonságot ad. Kellett egy kis idő, amíg erre rájöttem. Egyszerűen, amikor elbizonytalanodtam magamban, azt suttogtam magamnak „rendben van, holnaptól újra napirend szerint dolgozom”. Este mindig átgondoltam, hogy a lényegi munkámat mikor végzem el másnap. Nálam ez úgy alakult ki, hogy minden nap tíz emberrel kellett beszélnem hideg hívással. Csak a megvalósult beszélgetések tartoztak bele a tízes létszámba. Tíz embernek kellett kimondani, hogy igen vagy nem. 

Ez nagyon kevésnek tűnik, de jó konverzióval oldottam meg a feladatot. Lehetnek olyanok, akiknek ennél több emberrel kell beszélni az elvárt siker érdekében. Azzal sincs semmi gond.

Nem az eredmény számított, hanem az úton levés. Minden nap. Hosszú Katinkának, a kiváló olimpiai bajnok úszónknak van egy jelmondata: „Minden nap számít!”

Mennyire igaz ez! Nem lehet kihagyni napokat azoknak, akik magukat és a munkájukat is komolyan veszik. Arra törekedtem, hogy mivel keveset telefonálok naponta, legyek nagyon hatékony. Ahogy haladtam a rutinban előre, egyre sikeresebb lettem. Két időpontom összejött általában tíz megvalósuló telefonbeszélgetésből. Szabó Péter, a kiváló tréner egyszer azt mondta egy előadásában, hogy a szerencsefaktort a felkészültség csalja elő. Nagyon igaza van! 

Aki felkészült, az képes arra, hogy összeszedett maradjon. Szinte minden üzleti könyvben szerepel a fókusz megszerzése vagy megtartása. Arra lettem figyelmes, hogy nem engedhetek meg magamnak be nem kalkulált lazítást. Ha tervezem a pihenést, az teljesen rendben van. 

A terv és a hozzá tartozó megvalósítás mutatja meg, mennyire vagyunk felnőttek. A gyerekek többnyire nem tudják tartani magukat a tervekhez, és a legtöbb felnőtt sem nő fel a feladathoz. Vállalkozók csak olyan emberekből lehetnek, akik erre képesek, tudnak terv szerint élni. 

A sportolóval nem véletlen foglalkoznak edzők, akik folyamatosan úton tartják a tanítványaikat. A biztosítási tanácsadónak is megvan az edzője, s ha szerencséje van, még jó is. Bár erre garancia nincs.

A többség azért alkalmazott, mert fontos számunkra a kényelem, a túlzott biztonság. Megnyugtatónak tartják, hogy tudják, mikor kell a munkát kezdeniük, mit várnak el tőlük, és mikor fejezik a napi rutint. Egy perccel sem maradnak tovább, mint ameddig a munkaidejük szól. Más határozza meg nekik, mit tegyenek és mikor, és milyen elvárással. Ez nagy biztonság tényleg. Csak hogy élet-e, ez itt a kérdés.

Egy jó biztosítási tanácsadó főállásban dolgozik. Maga dönt a saját idejéről, mikor, mit csinál. Ebben persze óriási veszély is rejlik, hiszen az idő felügyelete nagyon könnyen kicsúszik a kezeink közül.

Éppen ezért bizony jó a napirend. Nem lehet eltévedni, ha e szerint élünk. Mint egy sportoló, aki tudja az edzéstervét legalább egy hónappal előre vetítve. 

Egyszer otthonában látogattam meg Németh Andrást, aki a Fradi női kézilabda csapatával többször nyert bajnokságot, a női kézilabda válogatott szövetségi kapitányaként is dolgozott. Egy évre előre tudta, hogy melyik edzésen éppen mit végeznek majd a játékosai. A hosszú évek alatt számítógépén majdnem kétezer gyakorlatot készített el, rajzokkal szemléltetve, mit, mikor kell tenni. Egy könyvet adott a kezembe, amelyben benne volt az egész éves edzésterv. Nem véletlenül lett ő ennyire sikeres. Mert alapossá vált, tervszerűen cselekedett és a tanítványai mindig hittek benne, hiszen látták, hogy alaposan felkészült és ezért követték még a legnehezebb feladatokban is. Márpedig brutális alapozást vezényelt le nekik.

Egy biztosítási tanácsadónak, de bármilyen sales-esnek, az egyensúlyt magának kell megteremtenie. Ahhoz, hogy egy üzletkötő jól érezze magát a bőrében, egészen biztosan egy felállított terv szerint kell haladnia. Ez biztonságot ad. Általában azért az értékesítési szakma a magányos farkasok klubjához tartozik. Néha ugyan beszélgethetünk kollégákkal, lehet velük versenyezni, de az igazi munka az nem team-ben történik, hanem egyedül. Ehhez pedig kell az önfegyelem, hogy ne csússzon szét az ember. 

Ha sikerül, egy nagyon jóleső érzés keríti hatalmába az embert. Büszke magára, és jó érzéssel fekszik le este. „Done it!” mondhatja és a következő nap úgy ébred, „Just do it!” és este megint úgy fekszik le „Done it!” „Megcsináltam!”

Felnőttél – e a feladathoz, hogy a terv alapján komoly önfegyelemmel dolgozz?