Nem tudom, hogy átéltétek – e valaha, hogy nincs levegő, azt sem tudod, mihez fogjál, csak vergődsz, mert nincs esélyed semmit sem befejezni. 

Azt gondoljuk, hogy ez a legrosszabb az életünkben. Pedig egyáltalán nem. Sőt! Ha a valós munkát végezzük, akkor ez teljesen természetes.

Egyik tárgyalás után megyünk a másikra, közben tíz telefont kell elintéznünk vezetés közben, négy ügyfelem kér bizonyos adminisztratív úton megoldandó feladatot tőlem. Nincs levegő, csak megyünk előre, de fogalmunk sincs, hogy uraljuk- e még a döntéseinket, vagy a feladatok átvették felettünk az irányítást.

Szeretem, ha ez történik velem, mert akkor valóban dolgozom. Láttátok a House of cards című sorozatot? Magyar címmel Kártyavárként vált ismertté. A főhőst, aki egyben híres és hírhedt is, Kevin Spacey alakítja. A sorozat első évadában van egy jelenetsor, amikor az oktatási törvényt kellene a Képviselőházon keresztülvernie és ez minden energiáját leköti. Közben a körzetében egyik ellenfele botrányt készül kirobbantani ellene. Ott kellett hagynia a szakszervezetekkel folytatott tárgyalásokat, megbíznia egy lobbistát, hogy addig vegye át az irányítást, amíg vissza nem ér, és azonnal elutazott a körzetébe rendezni a problémákat. Közben az asszisztense folyamatosan tájékoztatta a törvényelőkészítés vitájáról. Ehhez jött még, hogy a feleségének (aki egy alapítvány vezetője), szívességet ígért az alapítványi bál szervezésében, ami azt jelentette, hogy számos képviselő részvételét fogja biztosítani.

Az egyik jelenetben a képviselői irodájában hanyatt fekszik az íróasztalán, kezében a mobilja, melynek másik végén a felesége beszél vele, közben kihangosítva hallja a képviselői irodaházban az egyeztetést, ugyanis az asszisztense felveszi neki élőben, és egy harmadik telefonvonalon beszél a helyi lelkésszel, aki segít neki elsimítani a helyi balhét.

Az látszik Spacyn, hogy uralja a helyzetet, nem könnyen, de minden szálat kézben tart. Tisztában van a fontossági sorrendekkel, tudja, mi mi után következik. És persze a végén meg is oldja az összes helyzetet. 

Átéltétek már ezt a munkátokkal kapcsolatban? Ha igen, akkor sokat is kerestetek, mert ennek az a vége, hogy az ügyfelek aláírják a szerződést, mert érzik bennetek az erőt, érzik bennetek a sikerorientáltságot, és aki sikeres, ahhoz leginkább csatlakozni szeretne mindenki. Vagy irigykedik és szegény marad.

Ne féljetek tehát megfeszülni, ne féljetek az összemosódó feladatoktól! Ami a leglényegesebb, hogy a fejetek maradjon tiszta, ha a pánik szirénhangjai megszólalnak a fejetekben, merjétek azokat lecsendesíteni. Ahogy Oliver Cromwell (XVII. század közepe), a lordprotektor mondta egy nagy csatája előtt, Bízzatok Istenben és tartsátok szárazon a puskaport. Ezzel nem azt akarta mondani, hogy hagyják magukat szépen leölni. Csak annyit, hogy mindig hideg fejjel használják a puskájukat, sosem feleslegesen. 

Azt tapasztaltam, hogy ha ilyen pörgősen dolgozom, akkor akár akarom, akár nem, eljutok abba a bizonyos flow állapotba, amikor szárnyal az ember, minden sikerül, hirtelen összeáll a kép, nincs fáradtság, sőt hiába dolgozik irreálisan sokat az ember, egyszerűen mégis energiával töltődik fel. Ellenben, ha nem csinálunk semmit, az nagyon fáraszt. Mint amikor a kerékgumiban kieresztik a szelepet. Elfogy a levegő, mintha köveket hordanánk, lépni is alig tudunk. Sokszor elegünk van az egész életből. Pedig csak annyit kellene tenni, hogy lépünk egyet előre.

De erről már írtam, és értitek is. És ahogy Woody Allen mondja: Az első lépés megtétele vezet a sikerhez. Már unjátok tudom, de sajnos vagy nem sajnos, ez van! Just do it! Csináljátok!

Átéltétek már, hogy uraljátok a káoszt? Sikerült-e higgadtan a feladatokat fontossági sorrendbe tenni? Ha nem, miért nem? Ha igen, akkor miért sikerült? Miben voltál más a sikernél?