Amikor az egyik biztosító alkalmazásában dolgoztam, egy másik korábbi biztosító területi igazgatója, akihez régi barátság fűzött, felkért egy előadásra az összes üzletkötője előtt.

Nagyon szeretek előadni és mindig becsülettel készülök is ezekre a kegyelmi órákra. Sosem fogom megtagadni, hogy húsz évet tanítottam a legjobb gimnáziumokban a legokosabb és egyben a legravaszabb diákok között. 

Az üzletkötők ingerküszöbét elérni nem kis teljesítmény, hiszen annyi felesleges értekezleten ülnek, ahol a vezetők csak a saját hangjukat szeretik hallatni. És Általában ritkán elégedett a vezető, mert ha éppen a tervteljesítéssel nincs gond, akkor azt szeretnék, ha még többet hoznának a konyhára a rájuk bízott üzletkötők. Persze értem én, ez az érdekük, hiszen a behozott üzlet után jár nekik is a jutalék.

Olyat szerettem volna adni, ami egy kicsit formabontó, ami „aha” élményhez juttatja őket. Már említettem, hogy korábban egy mlm hálózatban próbálkoztam, ahol az egyik vezető, Balogh Ottó többször beszélt nekünk a keretekről. Ez akkor is és azóta is mély nyomokat hagyott bennem és számtalanszor teszem fel magamnak a kérdést: „Mi az én keretem, hol húzódnak a határaim?”

Az előadásban ezt úgy világítottam meg, hogy egy ppt-re három autót másoltam: egy Trabit, egy Toyotát, és egy Chevrolet Camaro sportkocsit. Ezután pedig szintén három képet a lakásokról, az egyiken egy homelesst egy fedél alatt, a másikon egy családi házat, a harmadik pedig egy luxus villát.

Mi az én keretem, melyiket tudom befogadni? Az autóknál egyértelműen a Toyotánál tartottam, a Camaronál nagyon zavart volna, hogy húsz litert eszik százon, a luxus villa pedig vagy nem érdekelt, vagy egyszerűen elérhetetlennek tűnt számomra. Persze kérdezheted, miért érdekel engem, hogy a Chevrolet Camaro húsz litert zabál, ha megengedhetem magamnak? Igazad van, teljesen a lényegre tapintottál. De akkor inkább legyen a Ford Mustang, az lesz a második Ford, amibe hajlandó vagyok beülni, mivel alig huszonöt évesen egy Escortban majdnem meghaltam. De egy Mustang igazi formabontást jelentene. És valóban, ne érdekeljen a húsz liter százon.

Ugyan ez igaz az üzleti tervnél is. Amikor elkezdtem a biztosítási szakmát egy életbiztosítónál és megkaptam az első három és fél milliós éves tervemet, tisztán emlékszem, hogy reszkettem az első hetekben, hogy hogyan fogom ezt a szintet elérni.

Aztán csak és kizárólag ennek a tervnek a teljesítésére fókuszáltam és az első évben tizenkét millió bruttó új szerzést behoztam a cég számlájára. Aztán egyre nagyobb tervekkel is szembe mertem nézni. Tudtam az üzlet titkát: nincs titok, csak munka. Ha este belenézek a tükörbe, akkor mindig elmondhassam, hogy a jó harcot megharcoltam. 

Az Onkológiai Intézetben – ahogy pestiesen hívják a „Kék golyóban”- jártam beteglátogatóban. Az egyik épületében egyszer József Attila is feküdt. Le kellett fotóznom az ottani sorait, melyeket egy emléktábla őriz:

„Szurkálnak, óvnak tudós orvosok,

írnak is nékem, én hát olvasok.

S dolgozom, imhol e papírhalom-

a működésben van a nyugalom.”10

Igen, ez a lényeg, gyönyörűen megfogalmazva. Ha azt csinálom, amit kell, amikor jól működök, akkor automatikusan megtalál a nyugalom. És persze a sikeres üzlet is.

Ma már nem kell, hogy adjanak tervet. Magamnak szabom meg. Olyan tervek, amelyekért nyújtózkodni kell, de azért már azon keretek között is el tudom képzelni magam.

Ma már egy Mustang is belefér a gondolatvilágomba, nem mintha mutogatni akarnám magam, de semmi akadálya, hogy legyen. Egészen jól elképzelem, hogy beleülök, felbőg a motor, és akár akarom, akár nem, mindenki engem figyel. Bár erre egyáltalán nem vágyom. De miért ne lehetne? Egy barátom mindig azt mondja, inkább irigykedjenek rám, mint sajnáljanak. A lényeg, hogy én jól érezzem magam a bőrömben. 

Lehet, hogy akkor inkább egy Audi Coupé Quattro jobb lenne? ☺ Nem több, mint egy Mustang, de kétségtelen ehhez tágítani kell a kereteket, az pedig csak és kizárólag a következetesen elvégzett munkában rejlik. Vagy másképp fogalmazva, kereshetek akár 50 milliót is egy évben? Mi szól ellene? Csak és kizárólag az elmémben felállított korlátok. Kétségtelen, nehéz lebontani őket, de le lehet, sőt le kell!!!

Nos, akkor kilépsz végre a kereteidből? Arrébb teszed a kerítés korlátait?

10 József Attila: Le vagyok győzve (1937. október)