Ha valamit újat kezdesz az életedben, akkor a szervezetednek, a gondolkodásodnak teljesen át kell itatódnia ezzel. Könnyű mindez? …
A helyes gondolkodás megteremtése a legnehezebben kivitelezhető az egész vállalkozásban. Kezdjük a legelején. Személy szerint én nagyon sok hátránnyal indultam az életemben.
Neveltetés szempontjából sok nehézséggel kellett szembenéznem. Mint egy olyan embernek, akire súlyos felesleges kilókat akasztottak. Akit sohasem erősítettek meg önbizalmában.
A születésemtől egészen az elköltözésemig nem kaptam más injekciót, mint „maradj csendben, ne vegyenek észre, nem tudod megcsinálni, már megint, mit csinálsz, ne feleselj, ne legyen véleményed, te bezzeg mindig…” Ebben nőttem fel. Amikor huszonöt évesen sikerült elköltöznöm otthonról, nagyon nehéz volt az indulás. Tele kisebbségi érzéssel, belső bizonytalansággal, így rugaszkodtam neki a felnőtt életnek. És hányan vagyunk így. Esetleg Te is?
Azt hiszem, nagyon kevés az olyan gyerek, aki egészséges önbizalommal vág neki a felnőtt kornak. Ebben leginkább a szülők a ludasok, de a tanárok mellett se menjünk el szó nélkül, sőt a társadalmi közeg is sokat tesz ezért. Hány és hány tanár akarja a diáknak bebizonyítani, hogy mennyire buta, mennyire tehetségtelen. Nehezen lábalunk ki ebből, de mégsem egy lehetetlen küldetés. És bizony a tisztulásnak meg kell adni az időt. Nem lehet az ember magával türelmetlen. Mind között azt tartom a legnehezebbnek, hogy bocsássunk meg magunknak. Ideidézném egyik szellemi mesteremnek Popper Péternek egy gondolatát:
„Az elutasítás, a tagadás nem lehet kiindulópontja semmilyen konstruktív megismerésnek és fejlődésnek – csak destrukciót, rosszkedvet szül. Önmagunkon változtatni csak az elfogadáson belül lehetséges.”(7)
A sors adja a fricskákat és a megbocsátás képességét is. Évtizedekig anyámat okoltam az esetleges kudarcaimért, míg végre be kellett látnom, hogy minden rajtam múlik. És ahogy neki megbocsátottam, úgy magamnak is meg kellett. Bár furcsa módon az nehezebben ment.
Rengeteg tanári eredménnyel rendelkeztem. Történelem – német szakos tanár lettem. Diákjaim sorra nyerték az országos versenyeket, a nagyok körében, a 17-18 évesek között viszonylag népszerűnek számítottam. Ennek ellenére sohasem éreztem, hogy sikeres vagyok. Pedig 2004-ben az oktatási vezetés engem választott az év tehetséggondozó történelemtanárának Magyarországon. De ez sem számított.
A tanári pályámat közel húsz év után egy vidéki gimnázium igazgatójaként zártam le. A közvetlen főnököm, a polgármester úr mással képzelte el az iskola jövőjét. Ha jól nem is esett, de legalább komoly válaszút elé állított ez a döntés.
Tágra nyílt szemmel ismertem fel, hogy nem biztos, hogy az a jó irány, amit én szabok magamnak, hanem ha egyszerűen felvetődik egy irány, feltör egy hullám, azt bizony meg kell lovalgolnom. És ha hiszed, ha nem, jó lehetsz abban, amiről korábban akár fogalmad sem volt.
Van egy ügyfelem. Csodálatos nő. Nagymama, hat unokával. Szintén tanárként dolgozott. Tíz évvel ezelőtt a férjével részt vettek a müncheni sörfesztiválon, ahol csodálatos népviseletekben jelentek meg a vendégek. Ez lenyűgözte a hölgyet, majd arra gondolt, hogy ő megalkotja saját népviseleti kollekcióját. Új egyedi, magyar népviseletet tervezett.
Amikor meglátogattam, akkor már öt munkatárs varrta a kollekció ruháit, az ügyfelem nem győzte kielégíteni az igényeket. Felismert valamit, ami hiányzott Magyarországon. És ahogy lenni szokott, híres emberek is felkeresték, akik egyedi ruhákat terveztettek vele.
Az intuíció minden komoly döntés alapja. Valami belső sugallat hatalmába kerít. Ha megvan a belső hang, ami azonnali váltásra ösztönöz téged, akkor várjál hetvenkét órát, mielőtt belevágsz az újba. De ha hetvenkét óra múlva is ugyanazt érzed, mint az intuíció pillanatában, akkor el kell gondolkodnod a váltáson. Tudd azért, hogy ez az érzés nem tart örökké. Érdekes ezekben a pillanatokban az agy és a szív egymásra hatása. A belső hang adta a pulzusod felgyorsulását, az érzelmi többletet, majd jön az agyad, ami egymás után gyártja ellene a kifogásokat. Mindez egy belső feszültséget eredményez, melyből sajnos többnyire az agy kerül ki győztesen. Akik valami nagyon alkottak, ott a szív, a belső izgalom, a kreativitás erősebb, mint a gondolati sík üzenetei.
Amikor ezt a döntést meghoztam, negyvenhét éves lettem éppen. Régen éreztem utoljára, hogy a belső megérzésimre hallgatok. Utoljára talán, amikor huszonegy évesen megszületett bennem, hogy tanár leszek. Arra emlékszem utoljára. Ahogy akkor, most is egy nagy váltáson mentem keresztül. Éreztem, hogy jól döntök, bár garanciát senki sem vállalt azért, hogy sikeres is leszek.
Így amikor a már emlegetett Attila barátom szólt, hogy menjek hozzájuk biztosítási tanácsadónak, megkérdeztem magamtól, mit veszíthetek. Arra jutottam, semmit. Amikor egy-két régi vezető kollégánál jelentkeztem, azok egyből manageri feladatokat kínáltak nekem. Vedd át ezt vagy azt a kirendeltséget, és vezesd. Erre egyáltalán nem vágytam. Olykor megint buta vezetőkkel viaskodni, megküzdeni minden egyes előre vivő gondolatért. Ezért inkább mindenképpen a „legalsó” pozícióban akartam kezdeni. Biztosítási ügynökként. Hinnem kellett abban, hogy helytállok. Ha nem, még mindig visszamehetek tanítani.
Ismerve már annyira magam azt azonban tudtam, hogy ezt a munkát önbizalom nélkül nem végezhetem. Ezért első lépésként rengeteg nagyon fontos könyvet olvastam el. Napoleon Hill, Brian Tracy, Bob Proctor, Rhonda Byrne, stb. kiváló szerzők műveit.
Nem csak olvastam, hanem nagyon keményen kézbe is vettem az életem. Mindegyik könyv lényegében ugyanazt mondta: „Minden fejben dől el.”
Megértettem, hogy bíznom kell az energia áramlásában. Amilyen energiákkal rezgek, a hasonló rezgésen élőket fogom bevonzani. Aztán belendült a tudatalatti. A gondolatban megkapott utasítások alapján elkezdte összegyűjteni a milliónyi korábbi gondolatom közül azokat, amelyek ehhez a célhoz segítettek.
A legjobban Brian Tracynél (8) esett le a tantusz, hogy az eltervezett célt múlt időben kell elgondolni és vizualizálni. Sosem felejtem el. Az első értékesítési évemben minden reggelt egy tele kád forró vízben kezdtem (nehogy vizualizáld! ☺), és folyamatosan arra gondoltam már februárban, hogy mennyire ügyes voltam, mert 12 millió forintnyi új szerződést kötöttem az adott évben és ezért elismertek a cégnél. Amikor erre gondoltam, még egy millió forintot sem hoztam be.
Sokszor kaptam egy váratlan hívást, hogy ezzel és ezzel az emberrel kellene találkoznom. Aztán a vezérigazgató-helyettes engem kért meg, hogy egy nagyon kedves barátjával vegyem fel a kapcsolatot, mert eddig tíz ügynököt rúgott ki, és bennem bíznak, mert értelmesnek tartanak. Ez az ügyfél azóta az egyik legjobb barátom lett, általa számos ajánlást kaptam, még az első évben az ő ajánlásai alapján több millió forint új szerzést hoztam be a cégnek.
Csak azt tudom mondani, aki komolyan veszi a szakmáját, a biztosítás közvetítési szakmát, vagy bármilyen értékesítést, annak nagyon nagy segítségére van a vonzás törvényének ismerete és persze alkalmazása.
De a vonzás törvénye is csak jelen időben működik. Az értékesítés is. Minden nap meg kell erősíteni magam, minden nap fel kell vennem a harcot a saját démonaimmal. És minden nap el kell ismernem mindazt a jót, amiket aznap végeztem el. És ébredés után kezdődik minden elölről.
Minden napnak úgy kell indulnia, ahogy egykoron Roy Schneidernek(9) a Mindhalálig zene című fantasztikus filmben (1979). Roy egy rendező-koreográfust alakít benne. Minden reggel beállt a tükör elé, egy-egy apró pofont adott magán a tükör előtt a fürdőszobában és azt mondta: „Show time!”Ezt akkor is megtette, amikor már pontosan tudta, hogy nincs sok hátra az életéből.
Igen, ez a helyes gondolkodás, show time, minden nap, minden reggel, hogy soha ne hagyjuk el magunkat!
A vonzás törvényének ismerete sok mindenre megtanít. Ismered? Mikor fedezted fel magadon és magadban utoljára, hogy életbe lépett? Ha pedig nem, üsd be a google-ba és nézz utána!
- Popper Péter: Lelkek és göröngyök, Saxum, 2005
- Bryan Tracy: Maximális teljesítmény, Bagolyvár, 1999
- Roy Schneider 1932-2008, színművész, leghíresebb alakítása Spielberg a Cápa című filmben