Talán ez ad a legnagyobb biztonságot egy üzletkötőnek. Felhalmozás? Megint csak furcsa cím. Nekem bizsergető érzés. Amikor tudom, hogy már sokat tárgyaltam, vannak nagyon komoly potenciális jelöltek, amikor már tudom, kiből lehet igazán ügyfél. Óriási biztonság. Mint az aranyásóknál. Éppen feltárnak egy bányát, sokat keresnek, de tudják, hogy a közelben még három hasonló bánya vár rájuk. Szó szerint az aranytartalék. De el kell majd menni érte, ki kell majd bányászni.

Beérési folyamatnak nevezem ezt a közvetlen az üzletkötés előtti időszakot. 

Akkor tudok igazán nyugodtan dolgozni, ha legalább 10 üzletet „tolok” magam előtt. Ha ez a szám elfogy, és nem töltök utána, akkor mindig bizonytalanságot érzek, azt érzem, mintha tehetségtelen lennék, mert nincs semmi jövőbeli reményem. A nyugtalanság pedig kifogáskereséssel jár, ráadásul akkor semmi sem jó, sokszor az élő fába is belekötök. 

Már többször hivatkoztam arra, hogy valamikor egy mlm rendszerben dolgoztam. Nehéz biznisznek számított és kegyetlen volt a kompenzációs terve. Szerintem a jelenlegi biztosítási szakmámban sohasem dolgoztam annyit, mint az mlm cégben. Bár ott sok felesleges rendezvényen kellett részt vennem. Lehetőleg nem egyedül, hanem vendégeket illett hoznom, különben szóba sem álltak velem a szponzoraim.

A stabilitást mégis az állandó törzsvásárlói kör adta, akik rendszeresen vásároltak termékeket.

Akkor éreztem rá erre a folyamatra először. A biztonságot az jelentette számomra, ha legalább húsz állandó fogyasztóm vásárolt (vitaminokat és a szépségüzletágba tartozó termékeket). Első sorban ezt a fogyasztói kört akartam bővíteni, nem pedig a hálózatomat fejleszteni. Ez adta az üzlet stabilitását, hiszen az eladott termékek után kaptunk pontokat, és ebből sajnos minden hónapban nagyon sokat kellett elérni ahhoz, hogy ne veszítsem el a vezetői státuszomat, ami a jutalék-kifizetés alapjának számított. Ha legalább tíz potenciális ügyfelet találtam, akkor tudtam, hogy ebből legalább három vásárlóm lesz. Ha ez a szám lenullázódott, akkor elkapott az ingerültség, és bele is éltem magam, hogy nem vagyok tehetséges. 

Láttátok a „Lopott idő” című mozifilmet12? Ahogy szerencsétlen fiú futott az édesanyja felé, az édesanya pedig ő felé és nem ért oda a fiához az anyja, hogy kapjon tőle némi időt a túlélésre. Szerencsétlen asszony nem tudott tartalékolni.

Valahogy így érzek én is. Szinte a „halálomon” vagyok, ha nincs előttem várható üzlet.

Nem lehet kikerülni az alapszabályt. Vetés-aratás. Fontos a sorrend is. Először vetünk, majd a növény szárba szökken és csak utána aratunk. Tehát üzleti nyelvre lefordítva, először megyünk, és megyünk és megyünk, majd találkozunk másodszor és harmadszor is, ha kell, és utána berúgjuk a gólt, megkötjük az üzletet. 

Nagyon szeretem azt a bizsergést, amikor az üzletre várok, tudom, hogy sikerre vagyok ítélve, ha az alapszabályokat betartom. Vetek és aratok. Veletek is így van?

12.Lopott idő: amerikai film 2011, rendezte: Andrew Niccol